Dr. Dizseri Tamás
1949. november 5-én született Szolnokon. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Családjáról később ezt írta: "Kegyelmi helyzetnek tartom, hogy születésemtől kezdve világos értékrendű, puritán protestáns család vett körül. Édesapám igen művelt, széles látókörű, szeretetteljes ember, aki arra tanított, hogy a közösségért a körülményektől függetlenül felelősséget kell vállalnunk, és a világ dolgait a megoldásokat kutató kritikával kell szemlélnünk."
A Szegedi Orvostudományegyetemen szerzett diplomát 1974-ben. Ezután a pécsi orvosegyetem gyermekklinikáján dolgozott 1980-ig, amikor Érden lett gyermekorvos. Ott megszervezte a gyermekegészségügyi alapellátást, a fogyatékos gyermekek napközi otthonát, továbbá Pest megye első családsegítő központját. 1989-től Pest megye anya- és gyermekvédelmi, szociális ügyeinek főorvosa volt.
1992-ben a Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának igazgatója lett. Itt munkatársaival néhány hónap alatt megteremtették — többek között — a megégett gyermekek ellátásának központját. 1988-tól a Gödöllői Családóvó Nyári Egyetem egyik szervezője volt. A Magyar Bioetikai Szemle című folyóirat szerkesztősége tagjának tudhatta.
„Mindenekelőtt gyermekorvos volt. Élete középpontjában a kicsinyek testi-lelki egészségének ügye állt, eköré gyűltek egyre gazdagodó életművének elemei. Mindent megmozgatott a legkisebbekért, elmenve ügyükben az éppen adott ’világ’ határáig…” — írták róla 2003. január 20-án bekövetkezett halálakor. A szó jó értelmében vett lobbista volt. Hasznát látta ennek saját kórházán túl a gyermekgyógyász szakma, a gyermekkórházak és klinikák, az egész magyar kórházügy is.
Megkapta az egészségügy legnagyobb elismerését jelentő Batthyány-Strattmann-díjat és a nemzet háláját jelző Széchenyi-díjat is. Halála után Érd — egykori munkahelye és utolsó lakóhelye, ahol utolsó útjára kísérték — díszpolgárává választotta. Városunk ugyan csak születési helye, mégis joggal lehetünk rá büszkék mi is.