Szolgáltatások
Dokumentumok
Álláspáyázatok
Önkéntesség
A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapját 1981 óta november 25-én tartják. E napon ölték meg a Mirabal nővéreket – a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit – Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára.
Az ENSZ főtitkára 2008-ban indította el az "Összefogás a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséért 2030-ig" kampányát. A kampány színe a narancssárga. Ragyogó és optimista színként a narancssárga a nők és a lányok elleni erőszaktól mentes jövőt szimbolizálja. A kampány minden évben november 25-től december 10-ig az emberi jogok napjáig tart.
Minden harmadik nő szenved el fizikai vagy szexuális bántalmazást élete során. A nők elleni erőszak nem válogat: fiatalokat és időseket, gazdagokat és szegényeket, városlakókat és vidéken élőket egyaránt érinthet. Bár a statisztikák megrendítőek, ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Számtalan eset marad rejtve, mivel az áldozatok gyakran félnek megszólalni vagy nem tudják, hová fordulhatnak segítségért.
A nők elleni erőszak számos formában jelenhet meg, ideértve a fizikai, érzelmi, szexuális és gazdasági bántalmazást is. Bár a fizikai erőszak a leginkább szembetűnő, az érzelmi bántalmazás is ugyanolyan mély sebeket hagyhat. A manipuláció, a megfélemlítés és a leértékelés gyakran a legpusztítóbb formái annak az erőszaknak, amely hosszú távon hatással van az áldozatok önbecsülésére, mentális egészségére és életminőségére.
Sajnos a bántalmazott nők nagy része nem kap megfelelő támogatást. Ennek hátterében társadalmi és kulturális tabuk állnak, amelyek miatt a nők sokszor inkább hallgatnak. Sokszor az áldozatok érzik szégyenkezésre méltónak a helyzetüket, holott a bántalmazó az, aki visszaél az erőfölényével.
Gyakori tévhit, hogy a nők azért maradnak bántalmazó kapcsolatban, mert nem akarnak kilépni. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Az áldozatok gyakran nem hagyják ela bántalmazójukat, mert félnek a megtorlástól, anyagi függőségben vannak, vagy azért, mert az önbizalmukat annyira aláásták, hogy el sem tudják képzelni, hogy máshol jobb lehet. Egyes esetekben a bántalmazó olyan mértékben elszigeteli az áldozatot a családjától és barátaitól, hogy a nőnek nincs hová mennie.
A társadalom feladata, hogy támogassa a bántalmazás áldozatait, és fellépjen a nők elleni erőszakkal szemben. Mindenkinek fontos szerepe van ebben: a családnak, a barátoknak, a szomszédoknak és a közösségnek. Ha észreveszünk jeleket - például ha valaki folyamatosan visszavonul, gyakran vannak látható sérülései, vagy szokatlan viselkedést mutat - érdemes beszélgetni vele, és megkérdezni, szüksége van-e segítségre. Az áldozatoknak tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül, és hogy van kiút a helyzetükből.
Ha Ön vagy valaki, akit ismer, bántalmazás áldozata, kérjük, ne habozzon segítséget kérni. Többek között az alábbi szervezetek nyújtanak támogatást Magyarországon:
A nők elleni erőszak nem magánügy, hanem súlyos társadalmi probléma. Az összefogás és a segítségnyújtás életet menthet. Ne felejtsük el: minden nőnek joga van a biztonságos élethez, és mindannyiunk feladata, hogy ezt lehetővé tegyük számukra.
„Zsófi minden reggel smink mögé rejtette a sérüléseit. Senki nem tudta, hogy mosolya mögött fájdalom rejtőzik.”
„Anna már nem beszél a barátaival, a családjával sem. Azt mondják, csak eltávolodott. De a valódi ok, hogy már nem lehet önmaga.”
„Krisztina egyik reggel úgy döntött, elmegy. Aznap este találtak rá, de már késő volt.”
„Nóra mindig azt mondta, minden rendben. Ha meg is látszottak rajta a sérülések, csak annyit mondott: ‘Csak baleset volt.’”
„Erika már sosem ül le velünk vacsorázni. Hiánya mindennap egyre fájdalmasabb.”
„Hanna írt egy üzenetet, amit sosem küldött el. Abban kérte, hogy valaki hallja meg őt, mielőtt túl késő lesz.”
„Zsuzsa csendben sírt éjjelente, hogy senki ne hallja. A csend azonban csak mélyítette a fájdalmát.”
„Éva születésnapjára virágot kapott, aztán bocsánatkérést. Egy hónappal később már csak a virágok maradtak.”
„Márti mindig szeretett volna világot látni, de most már csak egy elhagyott cipő emlékeztet arra, hogy egyszer létezett.”
„Eleinte csak apró megjegyzésekkel kezdődött. Egy-egy kritika arról, hogy mit viselek, vagy hogyan főzök. Később már minden nap megkaptam, hogy haszontalan vagyok, hogy semmire sem vagyok jó. Ráadásul ezt egyre durvábban mondta, hangosan, hogy szinte belém hasított a fájdalom.
Egy idő után már én is elhittem, hogy értéktelen vagyok. Nem értettem, hogy az, aki egyszer szeretett, hogyan bánhat velem így. Minden este rettegve feküdtem le, mert tudtam, másnap újra megpróbál majd porig alázni. És én csak hallgattam, csendben.”
„Mindig megkérdőjelezte minden döntésem. Ha szóltam, hogy szeretnék találkozni a barátaimmal, azonnal követelte, hogy magyarázkodjak. Egy-egy összejövetel előtt üvöltözni kezdett, olyanokat mondott, hogy 'Nélkülem senki vagy', és hogy 'Úgysem találsz nálam jobbat'.
Egy idő után én sem mertem már mást hinni, és egyre többször csak otthon maradtam vele. Azt éreztette, hogy nélküle nincs semmim. A szavaival szépen lassan börtönbe zárt, ahol minden lépésem engedélyhez volt kötve.”
„Mindig azt hittem, a szeretet és a vágy egymást kiegészítik. De ő nem vette figyelembe, hogy én nem akarom. Ha nemet mondtam, kinevetett, azt mondta, a házasságban ez az én kötelességem. Azt mondta, más férfiak ezt erővel veszik el, neki viszont nem kell erőszakoskodnia, mert én 'úgyis az övé vagyok'.
Szégyenkeztem, pedig nem nekem kellett volna. Minden egyes alkalommal megalázott és összetört. Sokáig azt hittem, ez normális, de egy idő után már nem bírtam tükörbe nézni.”
A Szociális Gondozó Központ Érd Megyei Jogú Város integrált szociális intézménye, mely komplex szolgáltatást nyújt a gyermekvédelem, az idősellátás, a hajléktalan-ellátás és a habilitáció területén.
Szociális Gondozó Központ
2030 Érd, Topoly utca 2.
Ikonok forrása: flaticon.com 